Anyukám mondta egyszer a Keresztanyámnak valami újításunk kapcsán, hogy
"Ne szokd meg, mert mire hozzászoknál át lesz minden rendezve." Ez részben igaz. Tényleg nagy bútortologató hírében állok.
Már egyszer írtam egy bejegyzést a nappalinkról, de azóta itt valóban bekövetkezett egy kis átrendezés. Tényleg csak kis átrendezésről beszélhetünk mégis nagyon sokat számít.
Azt vettem észre, hogy a hozzánk érkező vendégek - és sokszor mi is - inkább szeretünk a konyhában az asztalnál ülve vagy a gyerekszobában körben ülve beszélgetni, mint a nappaliban. Hát persze, mert ott egymással szemtől szemben lehet ülni. A nappalikban viszont más volt a helyzet. A kanapé merőleges volt a pihenőággyal, így hiába ült mindenki szépen le ide-oda, nem volt senki sem a másikkal szemben. Ezért az a korszakalkotó ötletem támadt, hogy a kanapét fordítsuk be az ággyal szembe.
Így a nappali tere teljesen le lett választva a konyhától, de ebben az esetben ez nem baj. A társasági életnek jót tett. Azóta mindenki szívesen üldögél vagy heverészik a nappali részen. Ráadásul még két puffot is be tudtunk tenni és a radiátor előtt sincs bútor.
A kis térbeli változtatáson kívül a szőnyegeket is "lecseréltük". Az egyik kék szőnyeg, ami itt volt, a dolgozószobába került. A másik az előszobába. Mennyivel jobban illenek oda! Ide pedig inkább a melegebb árnyalatok passzolnak szerintem. A sárga szőnyeget újonnan vettük. Sokat kellett rá várni, de megérte. Olyan szép mikor rásüt a nap! Az egész szobát feldobja.
A patchwork szőnyeget pedig a szüleimtől örököltük meg. Nagyon örülök neki, mert pont ilyet szerettem volna és ebben a színben már nem is gyártják.
Ezenkívül pedig még felkerültek a lámpák is. Apróság ugyan, de annyival jobb, hogy már nem az üres körte lóg lefelé. Szóval ott tartunk, hogy most már meg lehet szokni a nappalinkat. Nem állítom, hogy nyáron nem lesz a lambéria lefestve fehérre, azt sem állítom, hogy a tévés szekrény idővel nem lesz lecserélve, de az elrendezés tartós lesz. Mert így sokkal kényelmesebb, otthonosabb, élhetőbb.
Nemsokára jelentkezem a dolgozószoba képeivel. Annyit megsúghatok elöljáróban, hogy nem kis változáson ment át a szoba, és hogy főleg a férjem keze munkáját dicséri. Addig is itt van még pár kép a nappaliról.
